A Gépisten gondolatai

avagy hogyan készítsünk jó minőségű AVI fájlt

Az interneten rengeteg gyenge minőségű AVI fájlt találni a különféle fájcserélő oldalakon, melyeket csak nagy jóindulattal lehet DVDripnek nevezni. Ennek egyik oka, hogy sok olyan ún. rippelő program van, ahol a felhasználó csak kattint kettőt-hármat, és már készül is (a gyenge minőségű) videó. A másik oka, hogy azon programok esetében, ahol be lehet(ne) állítani a paramétereket, a hülye felhasználó nem állít be semmit, hanem mindent alapértéken hagy. Lássuk hát, hogyan kell jó minőségű, HQ videót készíteni.

Ehhez a következő programokra lesz szükségünk:
DVDDecrypter, a DVD tartalmának merevlemezre másolásához
DGIndex, a VOB fájlok képkockáinak (frame) indexeléséhez
AVISynth, a videó szerkesztéséhez
VirtualDub, a konvertáláshoz
Xvid Codec, a videó tényleges átalakításához

Példaként rippeljük be mondjuk a Dredd bíró című filmet, eredeti címén Judge Dredd.

Első lépésben indítsuk el a DVDDecryptert, a Mode menüben válasszuk ki az IFO módot (ezt egyébként érdemes alapértelmezett módként beállítani), és az Input ablakban válasszuk ki a leghosszabb PGC-t (ez maga a film). Ezután a StreamProcessing fülön válasszuk ki azokat a hang és felirat sávokat, amelyeket meg akarunk tartani. (Kettőnél többet általában nem érdemes választani.) Végül válasszunk egy könyvtárat, ahová a program a fájlokat másolja (célszerű ennek a videó címével megegyezző nevet adni, de hosszú cím esetén lehet rövidíteni), jegyezzük fel a film hosszát, és indítsuk el a másolást. Példánkban a mappa neve és elérési útja legyen a következő: "C:\DVDR\Judge Dredd".

Ha a másolás elkészült, indítsuk el a DGIndex nevű programot. Nyissuk meg a bemásolt fájlokat, és mentsük el a projektet a videó címével megegyező néven (Judge Dredd.d2v) abba a könyvtárba, ahová a fájlokat másoltuk. Amíg a program dolgozik, készítsük el a következő AVISynth scriptet a Jegyzettömbben: MPEG2Source("C:\DVDR\Judge Dredd\Judge Dredd.d2v"). Mentsük el a fájlt "Judge Dredd.avs" néven. Ha a DGIndex befejezte az indexelést, lépjünk ki belőle, és indítsuk el a VirtualDub-ot.

Nyissuk meg az AVISynth fájlt, és a videó menüből válasszuk ki a Filters menüpontot. Kattintsunk az Add gombra, keressük meg a NullTransform filtert, okézzuk le a panelt, és kattintsunk a Cropping gombra. Menjünk a film közepére, és nézzük meg, van-e a filmen fekete csík, azaz letterbox. Ha van, vágjuk le, és okézzunk le minden panelt, ha nincs, minden panelen kattintsunk a Cancel gombra.

Ezután a "Video" menüből válasszuk ki a "Compression" (Tömörítés) menüpontot, majd az "Xvid MPEG-4" codecet. Kattintsunk a "Configure" gombra, és állítsuk be az Xvid codecet a következők szerint:
Kattintsunk az "Other options" gombra, és az "Encoder" fülön vegyük ki a pipát mindkét négyzetből. Okézzuk le a panelt.
A "Quality Preset" listából válasszuk ki a "User Defined" lehetőséget, majd kattintsunk a  mellette levő "more ..." gombra. A "Motion" fülön az "I-frame interval" mező értékét írjuk át 300-ról 15-re, a "Quantization" fülön pedig az összes mezőt írjuk át felülről lefelé haladva a következő értékekere: 2, 2, 2, 5, 2, 10. A "Trellis quantization" négyzetből vegyük ki a pipát.
Okézzuk le a panelt, majd kattintsunk a "Zone Options" gombra, és jelöljük be a "Begin with keyframe" négyzetet.
Okézzuk le ezt a panelt is, és az "Encoding type" listából válasszuk ki a "Twopass - 1st pass" lehetőséget. Okézzunk le minden panelt, majd a Fájl menüből válasszuk a ki a "Save as AVI" menüpontot, és legelső lépésként jelöljük be a "Don't run this job now ..." négyzetet. Ezután mentsük el a fájlt, példánkban a "C:\DVDR\Judge Dredd" könyvtárba "Judge Dredd.avi" néven.

Menjünk vissza a "Video" menübe, válasszuk ki ismét a "Compression" menüpontot, és kattintsunk a "Configure" gombra. Az "Encoding type" listából most a "Twopass - 2nd pass" lehetőséget válasszuk ki, majd kattintsunk az alatta levő gombra, hogy azon a "Target bitrate (kbps)" felirat legyen látható. Ezután kattintsunk a "Calc ..." gombra, és írjuk át az értékeket a következők szerint:

Ha igazán jó minőségű filmet akarunk készíteni, minden megkezdett órára 700 MB méretet kell számítani. Egy 90 perces film tehát 1400 MB lesz, míg egy 150 perces 2100 MB, és így tovább. A "Target size" mezőbe kerülő értéket a következő módon számoljuk ki: megkezdett órák száma * 700 * 1024.
A "Format" listából válasszuk a "None" értéket, az "Hours", "Minutes", "Seconds" mezőkbe pedig írjuk be a film hosszát. A másodperceket mindig felfelé kerekítsük. Az "Audio" részen a format értéket állítsuk AC3-ra vagy DTS (DVDken ez a kettő szokott előfordulni), a bitrate értéket pedig a DGIndex által elmentett fájl nevében található értékre. Okézzunk le minden panelt.

A videó most már remekül néz ki, csak épp nincs hangja. Hang hozzáadásához az "Audio" menüből válasszuk ki a "Browse for audio" menüpontot, és nyissuk meg a DGIndex által elmentett hangfájlt. Ha a fájl nevében a delay érték nagyobb, mint nulla, az "Interleaving" menüpont kiválasztása után megjelenő panelen a "Delay audio track" mezőbe írjuk be, majd okézzuk le a panelt.

Ezután a "File" menüből válasszuk ki a "Save as AVI" menüpontot, és a mentés panelen ismét jelöljük be a "Don't run this job now" négyzetet. Mentsük el a fájlt, és ha már létezik azonos nevű, nyugodtan írjuk felül. Végül a "File" menüből válasszuk ki a "Job Control" menüpontot, és a "Job Control" panelen kattintsunk a "Start" gombra.

Összegezzük tehát a dolgokat:

A video mérete: megkezdett órák száma * 700 MB. A video felbontása: 720 * ###. A videóról csak a letterbox-ot vágjuk le, ha van, semmilyen más módon nem méretezzük át. Az xvid codec a bitrate értéket automatikusan kiszámolja, de figyeljünk rá, hogy lehetőség szerint ne legyen kevesebb, mint 1500. A hangot semmilyen módon nem kódoljuk át. Ha valakinek esetleg DVD formátumban van szüksége a filmre, de azt sehol nem talál, egy a fentebb leírt módszerrel berippelt film visszaalakítása sokkal egyszerűbb és jobb minőségű DVD készíthető belőle.

Most bizonyára sokan felkapják a fejüket: mi köze lehet egymáshoz a két dolognak? Elárulom: Einstein egyik híres mondása szerint két dolog végtelen: az univerzum és az emberi hülyeség. Az elsőben nem volt biztos. Ha Einstein ma élne, valahogy így mondaná: Semmi sem végtelen, csak az emberi hülyeség. És a hülyeség terjesztésének legegyszerűbb módja a SPAM. És persze az internetes weboldalak.

Miről lehet megismerni a SPAMet? Alapvetően két fajtája van: az egyikben semmi konkrétum nincs, a másik tele van ugyan tényekkel, melyek külön-külön akár - részben vagy teljesen - igazak is lehetnek, összességében azonban mégsem stimmel a kép. Ami mindkettőben közös, hogy szerepel bennük az alábbi mondat: "Küldd/küldje tovább ezt a levelet minél több/legalább X embernek/ismerősének/stb." Ha ennek a mondatnak bármilyen változata előfordul egy levélben, biztosak lehetünk benne, hogy az SPAM, és a legjobb, ha azonnal töröljük.

Az első típusú SPAM - amelyből hiányoznak a konkrétumok - általában így kezdődik: "Egy orvos/kutató/szellemgyógyász/stb szerint ..." De az illetőnek soha nincs neve. Pedig ha én orvos lennék, és találnék valami zseniális gyógymódot a rák vagy bármi más ellen, biztosan hirdetném a nevem, ahol csak lehet, hogy igen, én voltam az, aki megtalálta. (Persze csak az után, hogy bebizonyosodott, valóban működik.)
Erre egy remek példa az a levél, mely szerint a rák(!) megelőzhető forró vízzel(!). :D Aki a levelet kitalálta, arra hivatkozik, hogy a japánok minden étkezés után forró teát isznak, és nagyon kevesen rákosak közülük. Nos, el kell keserítenem mindenkit: a rák ellenszere nem a forró víz, amit a tea készítéséhez felhasználnak, hanem a zöld tea bizonyos összetevői.
Ezt a fajta SPAMet arról is fel lehet ismerni, hogy a benne található hivatkozások, melyeknek elméletileg egy részletesebb forrásra kellene mutatniuk, olyan oldalakra mutatnak, ahol egy az egyben ugyanaz a szöveg található, mint a levélben. Ezeken az oldalakon aztán újabb hivatkozásokat találunk olyan oldalakra, ahol egy az egyben elolvashatjuk a levelet. De sehol nincs semmi más.
A másik kedvencem ebből a típusból az a levél, mely szerint a Kárpát-medencében emelkedik a rezgésszám. (A levelet és a rá adott válaszokat el lehet olvasni az alábbi linken: Emelkedik a Kárpát-medence rezgésszáma. Ezt azért is szeretem, mert szerepel benne egy konkrét név, nevezetesen az Ongostrom-skála. Ha erre rákeresünk, csupa olyan találatot kapunk, ahol ezt a dilettáns írást közzétették.

A második típusú SPAM legjobb példája az a levél, mely szerint a rák gyógyítható szodabikarbónával(!). Ez a levél tele van konkrétumokkal: nevek, helyek, dátumok, stb. Nos, én rákerestem valamennyire. Külön-külön minden igaz, legalább részben.
Az orvosnak, akire a levél hivatkozik, valóban van egy írása, amelynek címe "A tumorok élettana", de ez nem könyv, hanem egy orvosi szaklapban publikált cikk, melynek az illető orvos (a nevére most nem emlékszem) nem szerzője, hanem csupán társszerzője. Ráadásul szegény 1981-ben meghalt, nem valószínű tehát, hogy utána bármilyen kutatást végzett volna. Kétszer jelölték Nobel-díjra, de csak egyszer kapta meg, 1931-ben.
A másik orvos, aki a "gyógymódot" kitalálta, valóban él, és Rómában működött, de a római orvosi kamara visszavonta a működési engedélyét. (Most az ő nevét sem írom ide, akit részletesebben érdekel a dolog, keressen rá a fenti címre (A rák gyógyítása szódabikarbónával)). Nincs bizonyíték arra, hogy a kezeléstől bárki meggyógyult volna, van ellenben egy oldal, ahol összegyűjtötték az olyan emberek történeteit, akik valamilyen "csodálatos gyógymód"nak köszönhetően meghaltak. A szódabikarbónás kezelés áldozatai között van egy olasz, Aldo nevű férfi, és egy 25 éves holland nő (az ő nevére nem emlékszem pontosan).

És persze ne feledkezzünk meg a régi jól bevált SPAMekről sem: Viagra, lottónyeremény és társaik. Ezek a mai napig felbukkannak, csak más gyógyszereket és szerencsejátékokat ajánlanak bennük.

Hogyan kerüljük el a SPAMet? A válasz: sehogy. Az internet széles körben való elterjedése óta a SPAM a mindennapok része. Egyetlen dolgot tehetünk: ha a fentiekhez hasonló levelet kapunk, azonnal töröljük. Ne kattintsunk rá egyetlen hivatkozásra se, ne nyissunk meg semmilyen mellékletet (ha van), és semmiképpen ne válaszoljuk.
Még biztosabb, ha minden olyan levelet, amely külföldről és/vagy számunkra teljesen ismeretlen címről érkezik, ahol nem lehet azonosítani a feladót és/vagy a címzett(ek)et, olvasás nélkül törlünk.
Ha mégsem töröljük, és elolvassuk, mert szeretnénk egy jót röhögni, akkor írjuk be a "MŰ" címét vagy néhány adatát a keresőbe. Egészen biztosan találunk majd olyan oldalt, ahol közzétették az írást.
A másik fontos dolog, hogy amikor regisztrálunk valamilyen oldalra, nagyon figyeljünk oda, milyen oldalakra és hírlevelekre iratkozunk fel. A legjobb, ha minden jelölőnégyzetből kivesszük a pipát (kivéve persze a felhasználási feltételek elfogadása négyzetet) és rendszeresítünk egy olyan email címet, ahova elsősorban SPAMet várunk. (Nekem egy időben négy címem is volt: egy a munkahelyen, egy otthoni, amit a barátoknak adtam meg, és két ingyenes, melyeket különféle weboldalakra történő regisztrációkor használtam.)

Az internet elképesztően hatékony közege a dilettáns írások terjesztésének, és sokszor még a részben tudományos/informatikai/orvosi/stb. jellegű weboldalakban sem lehet megbízni. Nemrég a Softpedia.com nevű oldalon volt egy cikk/hír arról, hogy a Hackerek feltörtek egy programot. Nos, ezúton szeretnék tájékoztatni mindenkit, hogy a Hackerek nem törnek fel programokat. Ők weboldalakat törnek fel. A programok feltörésével a Crackerek foglalkoznak. Sok esetben nekik köszönhetjük, hogy egy adott programot valóban ki lehet próbálni. Ezúton is szeretném megköszönni valamennyiük eddigi munkáját és kívánok számukra további sok sikert. :D

Mivel a témával kapcsolatban óriási káosz uralkodik a fejekben - különösen a jogvédők fejében -, ideje egy kis rendet tenni. Mivel az itthoni helyzet jelentősen különbözik más országokétól, csak ezzel fogunk foglalkozni.

Először is azt kell tisztáznunk, miért töltenek le az emberek filmeket, zenéket, programokat vagy bármi mást az internetről, ahelyett, hogy megvennék a boltban. Filmek esetében ennek mindössze két oka van: 1. a boltok drágák, 2. sok minden van a neten, amit nem lehet boltban beszerezni. Ez utóbbira egy példa: a ClassicFlix.com nevű oldalon régi filmeket lehet kölcsönözni DVD-n, de Magyarországra nem szállítanak. Ha tehát valaki szeretne beszerezni egy régi filmet jó minőségben, nem tehet mást, letölti a netről.
Elméletileg persze megkérhetné külföldön élő barátait/ismerőseit/rokonait, hogy szerezzék be neki, de egyfelől nem mindenkinek vannak rokonai külföldön, másfelől onnan tovább kell küldeni hozzánk, ami még jobban megdrágítja az amúgy sem olcsó lemezeket, és ha bármilyen probléma felmerül, akkor gondban leszünk.

Programok esetében a helyzet tovább bonyolódik. A legtöbb fizetős programnak létezik ugyan ingyenesen kipróbálható változata, ezekbe azonban a hülye programozó sokszor olyan korlátozásokat épít be, amitől a program kipróbálhatatlan lesz.
Példának okáért, ha egy video converter csak a film első X percét alakítja át a kiválasztott formátumra, elég nehéz letesztelni a sebességét és az új film minőségét. Ha átalakítja a teljes filmet, de vízjeleket (watermark) helyez el minden X kockán, az megint megnehezíti a minőség ellenőrzését. Értelmes programozó tehát úgy készíti el a próbaverziót, hogy annak valamennyi funkciója ugyanúgy használható legyen, mint a teljes változat esetében, de csak 15 vagy 30 (vagy akárhány) napig.
Mivel ez meglehetősen ritka, az ember nemcsak a programot tölti le, hanem keres hozzá valamit (serial, keygen, patch, crack), amivel használhatóvá lehet alakítani. Aztán ha nem működik - vagy nem úgy, ahogy kellene -, letörli mind a kettőt. Azt már meg sem említem, hogy ha az ember megvesz egy programot mondjuk 100 dollárért, és megjelenik egy új verzió, megint ki kell fizetnie egy halom pénzt. Néha újabb 100 dollárt, máskor csak 20-at, de szinte soha nem kapja meg ingyen.

Zenék esetében igazából nincs miről beszélni. Az ember letölti a CD-t (általában MP3 formátumra alakítva), meghallgatja, és ha tetszik neki, megveszi. (Vagy nem.) Ha pedig nem tetszik, egyszerűen letörli. Külföldön sok zenekar már saját maga tölti fel a számait az internetre, és ha ügyesek, még abból is csinálhatnak pénzt, hogy valaki próbaképp letölti azokat. De most térjünk vissza kicsit a filmekhez.

A filmek letöltésének két elsődleges okát már tisztáztuk. Vannak azonban további okok is, melyek néhány esetben szerepet játszhatnak a letöltésben. Ezek egyike a szélesvásznú filmek teljes képernyőssé alakításának itthon -főleg régebbi filmek esetében - elterjedt módja: ahelyett, hogy ún. letterboxot adnának a film aljához és tetejéhez (ez az a fekete csík, amire régen külön felhívták a figyelmet), egyszerűen levágják a kép felét/harmadát, és a maradékot felnagyítják a DVD szabvány 720*576 pixeles méretére.
Nem olyan régen megvettem az "Androméda Törzs" című film 1971-es változatát DVD-n, amely a doboz felirata szerint a szélesvásznú verziót tartalmazza. Nos, a film valóban nem teljes képernyős, de még mindig keskenyebb vásznú, mint az eredeti film. Vagyis nemcsak egyes jelenetek hiányoznak belőle továbbra is, hanem a kép egy része is.

Ezen felül - főként az újabb filmeknél - rengeteg a hibás fordítás, felirat, még a hivatalos lemezeken is. Néhány példa. Az előb említett Androméda Törzsben például a következő párbeszéd hangzik el:

Dutton: They brought it on themselves.
Leavitt: Who? The people in Piedmont?

A hivatalos fordítás így hangzik:

Dutton: Elhozták ide magukkal.
Leavitt: Mit? A piedmonti halottakat?

A helyes fordítás ez lenne:

Dutton: Magunak köszönhetik.
Leavitt: Kik? A piedmonti emberek?/Piedmont lakosai?

Később a párbeszéd így folytatódik:

Leavitt: Az előbb arra gondolt, hogy talán szándékosan hozták le a fertőzést abban a tartályban?
Dutton: Felejtse el. Remélem, csak rémeket látok.

Az eredeti szöveget most nem írom ide, mivel a fordítás ebben az esetben helyes, eltekintve attól az apróságtól, hogy a tartály, amelyre Leavitt utal, valójában a Szonda.

A "Hidra - A bosszúállás szigete" című film elején a következő mondat hangzik el: "We missed our window." A hivatalos fordítás: "Nyitva hagytuk az ablakokat." Hogy a fordító hol látott ebben többes számot, és hol látta a nyitva szót, számomra rejtély. A helyes fordítás ez lenne: "Lekéstük az ablakot."
Később a következő mondat is elhangzik: "El kellett volna mennünk, amíg lehetett." Nézzük csak meg kicsit részletesebben. Ha élnének emberek a Marson, nem beszélhetnénk velük akármikor, csak amikor a két bolygó között nyitva van egy ún. kommunikációs ablak. A film esetében is valami hasonlóról van szó. A hivatalos fordítást hallva az embernek az a képzete támad, hogy a hajó azért süllyed el, mert a kutatók nyitva hagyták az ablakokat, és beömlött rajtuk a víz. :) Nagy hülyeség, igaz?

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de most nem ez a lényeg. Akit részletesebben érdekel a téma, keresse meg a "félrefordítások / leijter jakab" blogot. Mi pedig térjünk vissza az okok elemzéséhez. Az egyik - számomra - legfontosabb ok: a minőség. A "Végső Visszaszálálás" DVD hivatalos változatának képminősége olyan, mintha egy ezerszer megnézett videókazettáról vették volna át. A neten ezzel szemben több szélesvásznú, és nagyon jó minőségű változatot lehet találni. (Azért emeltem ki ezt a filmet, mert ez volt a legrosszabb videó, amivel találkoztam, és az egyik legjobb film, ami a témában készült.)

Nos, azt hiszem, ennyi ok éppen elég arra, hogy az ember amit lehet, inkább az internetről töltsön le, ahelyett, hogy kidobna egy halom pénzt rossz minőségű, fordítási hibákbtól hemzsegő, a-kép-fele-hiányzik filmekre, vagy a korlátozások miatt használhatatlan programokra. Magam többszáz filmet, zenét és programot töltöttem már le a netről, köztük olyan "klasszikusokat", mint a "Giant Spider Invasion", az "Attack Of The Giant Shrews", a "Mole People" vagy a "Star Crystal". Nálunk ezek valószínűleg soha nem fognak megjelenni DVDn. (Vagy ha mégis, a fentebb említett hibákkal.) Ezeket a filmeket egyszer megnéztem, mert kíváncsi voltam a régi idők nagy sci-fi és horror mozijaira, aztán letöröltem őket, mert annyira nem tetszettek, hogy megtartsam őket.
De töltöttem le olyan filmeket is, mint "Az esemény", a "Titánok harca" vagy az "Aliens vs Predator". Ezek ugyan megjelentek DVD-n, sőt, BluRay lemezen is, de egyik sem volt annyira jó, hogy érdemes legyen rájuk többezer forintot kiadni.

A programok közül letöltöttem (és feltörtem) az "EnhanceMovie" nevezetű videó konvertálót, amely a mai napig nem képes AC3 formátumba menteni a hangot, ráadásul iszonyatosan lassú. A "Watermark Master" elméletileg arra is szolgálhatna, hogy az ember eltávolítsa a képről a TV csatorna logóját, valójában azonban nem távolít el semmit. A "Nero 7" és az újabb változatok pedig - akárcsak a "Windows 7" -, elképesztő mennyiségű hibát és teljesen felesleges szolgáltatást tartalmaz.

Az okok után nézzük meg, hogyan lehetne elejét venni, hogy az emberek mindent a netről töltsenek le. Rendkívül egyszerű: ki kell javítani a fentebb említett hibákat. Vagyis a programok kipróbálható változata valóban legyen kipróbálható, azaz minden funkciója legyen használható X napig. A filmeknek a felirata és a sziknronja ne legyen tele hibákkal, és a teljes képernyős változat elkészítése ne a kép felének a levágását jelentse. Ezen felül maga a kép is legyen jó minőségű. És persze lehetne mindez egy kicsit olcsóbb. :)

A legújabb windows operációs rendszer az eddigi legszörnyűbb. Vegyük sorra, mi az ami rossz, fölösleges, vagy épp idegesítő benne. A beírások sorrendje nincs kapcsolatban a hiba mértékével.

1. Aero felület:

Látványos, de teljesen fölösleges. Ha dolgozom valamelyik programmal, úgysem látom és használom az asztalt. Az ún. kényelmi funkciók csak attól kímélnek meg, hogy az egeret a jobb felső sarokba kelljen mozgatnom. Ó, én szegény, micsoda munka, micsoda erőkifejtés!

2. Superbar:

Az egyik legnagyobb marhaság, amit az MS kitalált. Minden megnyitott ablak, amely egy adott programhoz tartozik, egyetlen gombba sűrűsödik. Ezt szerencsére ki lehet kapcsolni, de a gombok akkor is egymás mellé kerülnek. Márpedig én azt akarom, hogy az ablakok abban a sorrendben jelenjenek meg a tálcán, ahogy megnyitom őket. A 7 Taskbar Tweaker nevű program szerencsére megoldja a problémát.

3. Értesítési terület:

Ugyanaz, mint fentebb, csak még nem létezik program a probléma kiküszöbölésére.

4. Start menü:

Az úgynevezett klasszikus start menü teljesen eltűnt. Az új viszont használhatatlan. Tegyük fel például, hogy van egy FireFox linkem a Programok - Kellékek - Internet mappában. A régi start menü esetében ezt a billentyűzetről is elérhettem a windows, p, k, i és f gombok lenyomásával. Az új menüben ez nem működik. Szerencsére a Classic Shell nevű program megoldja a problémát. (Az új menü további hátrányait lásd ott.)

5. Intéző:

Most már az intéző is tele van teljesen felesleges szolgáltatásokkal, úgy mint a könyvtárak, kedvencek megjelenítése, stb. Egy fájlkezelőben a következőknek kell benne lenniük: legfelül egy sajátgép és egy hálózat ikon, lentebb pedig a meghajtók és a könyvtárak (bal oldal). A jobb oldalon az adott könyvtár alkönyvtárai és a fájlok.
A nézetek közül kizárólag a lista nézetre van szükség. Ha kijelölök egy (vagy több) fájlt, egy kicsi, szabvány állapotsorban meg lehet jeleníteni a fájl(ok) méretét és a létrehozás dátumát (egy fájl esetén). A többire semmi szükség. A legjobb fájlkezelője ebből a szempontból a windows 3.1-nek volt. Vissza kéne térni hozzá!
Az alapértelmezett nézet az új intézőben a részletek. Ha átállítom listára az intézőben, a VirtualDub nevű program megnyitás panelje akkor is részletek nézetben jeleníti meg az adott könyvtárat. Ha ott is átállítom lista nézetre, akkor a FireFox megnyitás panelén megint a részletek nézet a kiválasztott. Tehát minden egyes mappa megjelenését át kéne állítani minden egyes programban. Ráadásul, ha kilépünk, szinte mindent elfelejt a Windows, vagyis az eljárást minden bejelentkezéskor el kéne végezni. Ehhez még az én türelmem is kevés.

6. Telepítés:

Borzalmasan lasssssú. Még egy teljesen frissen particionált, formázott lemezre is. A frissítéssel pedig jobb nem is próbálkozni, mert több órán át tart. Ráadásul, minden szemetet felrak. A Windowsnak is olyan telepítőt kéne készíteni, mint az Office XP telepítője. Rögtön az elején felajánl három lehetőséget: Teljes telepítés, Szokványos telepítés a leggyakrabban használt beállításokkal (illetve azokkal, amelyeket annak gondoltak az MS-nél), Egyéni telepítés a telepítendő összetevők részletes megadásával.

7. Ikoncsere:

Egy olyan egyszerű feladatot, mint az adott fáljtípust reprezentáló ikon cseréje, csak a regisztrációs adatbázisban lehet elvégezni (amit most beállításjegyzéknek hívnak). Ehhez ismerni kell az adott ikont tartalmazó fájl pontos elérési útját, valamint az ikon sorszámát. Ráadásul az is előfordulhat, hogy az ikon módosításához előbb engedélyeznem kell saját magam számára a hozzáférést az adott regisztrációs kulcshoz. Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy az ikonok is rettenetesen néznek ki ezzel a félig áttetsző stílussal.

8. Programok eltávolítása:

A programok a windows 98 óta különféle adatokkal töltik meg a regisztrációs adatbázist, amely így egyre nagyobb lesz. Ha a programot töröljük, a bejegyzéseket csak kivételes esetben távolítják el, így az adatbázis tele lesz fölösleges, nem létező, elavult bejegyzésekkel. A windows saját programjait, mint az IE vagy a WMP, pedig el sem távolítani. Kikapcsolni ugyan lehet őket, de a fájlok továbbra is ott vannak a lemezen. És mint tudjuk, aki videókat tölt le a netről, esetleg meg is szerkeszti őket, annak akár a két terás (2 TB) lemez is kicsi lehet.

9. Betűtípusok telepítése:

Régen úgy telepítettünk betűtípusokat, hogy megnyitottuk a Vezérlőpultot, beléptünk a betűtípus mappába, és kiválasztottuk az "Új betűtípus telepítése" menüt. Ekkor megjelent egy panel, amelyen kiválaszhattuk a betűtípusokat tartalmazó könyvtárat. A program szépen beolvasta a könyvtárban található betűfájlok neveit, és ki lehetett választani, melyeket akarjuk telepíteni. Nos, a windows 7-ben ilyen nincs.
Hogy hogyan lehet telepíteni a betűket, azt most nem írom le, de a lényeg az, hogy ha valaki esetleg 100, 200 vagy még több betűt szeretne telepíteni (pl. grafikusok), akkor az eljárás igen hosszadalmas és körülményes lesz.

Összegzés:

Ha valakinek nincs szüksége 64 bites rendszerre, maradjon továbbra is az XP-nél, amíg szüksége nem lesz rá. Akinek valamiért 64 bites rendszerre lenne szüksége (pl. több mint 4 GB memóriát szeretne használni), az a Windows 7 helyett inkább a Windows 2003 Servert válassza. Ebből ugyanúgy van 64 bites változat, és a megjelénese és viselkedése csaknem teljesen megegyezik az XP rendszerével. Ha pedig valaki nem ragaszkodik a windowsos megjelenéshez és programokhoz, térjen át Linuxra. (Én is kipróbáltam, de egyes programok nem, vagy nem úgy működtek, ahogy szerettem volna. Viszont nekem mindenképp ezekre van szükségem.) Megyek is lecserélni a rendszert.